Régen nem írtam, tudom, szép lassan elkezdem majd bepótolni a dolgokat.
Kezdeném ezzel a bejegyzéssel, ami az utóbbi hetek legfontosabb eseményét mutatná be... Ez nem más, mint az utazás a francia Riviérára. :)
Túl kevés ahhoz a szó, hogy leírjam, mennyi élménynek voltunk részesei Franciaország ennek a csodálatos részén. Gyönyörű volt minden.
Csak hogy pár dolgot említsek: Monaco, Monte-Carlo, Cannes, Antibes, Nizza, Menton, Grasse, Gorges du Verdon, Eze-Village... Nehéz mindent egy szövegbe sűríteni. Ha erről az útról kérdeznek, csak ömlik és ömlik belőlem a szó... Joggal. :)
Szóval, elkezdek kicsit mesélni...
20-án reggel 5-kor indultunk Szolnokról, mindenki marha fáradt volt, de azért nem aludtunk be, csak kicsit később. :) Hosszú útnak néztünk elébe, estére Oriago-ba kellett érnünk, ahol a "tranzitszállásunk" volt, majd másnap indultunk tovább.
 |
| itt kellett volna aludnunk :D |
Oriago... Hihetetlen csúnya hely. :D Komolyan, én még nem is nagyon láttam csúnya olasz várost, de ez... Ráadásul a szállás. 4-en lettünk volna együtt, meg is kaptunk egy négy személynek való lakókocsit. Ez eddig oké, még az is, hogy egy lyuk volt, és a bőröndjeink alig fértek be magába a lakókocsiba, nemhogy a szobákba. Viszont mindent belepett a kosz, arról ne is beszéljünk, hogy mindenhol hangyák mászkáltak. Óriáshangyák. Szóltunk a tanároknak, akik egy kis szervezőmunkával szereztek nekünk új helyet, egy vadiúj kis lakásszerű izében, szóval nekünk volt a legjobb helyünk. :))) Sokáig fent voltunk, beszélgettünk, röhögtünk, üvöltöztünk. :D Aztán lefeküdtünk a kellemes klímájú szobákban. Reggelre a lyukunk majd' befagyott, olyan hideg volt. :DD Senki sem akart kimászni a hálózsákból. Viszont muszáj volt, mivel 7-kor indultunk tovább, így összeszedtük a cuccunkat.
A 2. napi út vagy 3000 évvel hosszabbnak tűnt, mint az előző napi, pedig sokkal rövidebb volt. Az olasz alföld valami végtelen hosszú. Aztán szerencsére beértünk a hegyek közé, majd hamarosan megpillantottuk a tengert, végül átléptük az olasz-francia határt. :) Itt már kicsit megkönnyebbültünk, hogy legalább idáig eljutottunk. Hamarosan letértünk az autópályáról, és egy kisebb úton haladtunk, végig felülről nézve a tengert. :) Elhaladtunk Monaco mellett is, amit távolról is jó volt csodálni. :))
 |
| Eze-Village :) |
Aztán megérkeztünk Eze-Village-ba, ami egy nagyon cuki kis falu volt, ici-pici kis utcácskákkal, lépcsőkkel. :) Felmentünk a falu tetejére, ahonnan csodálatos kilátás nyílt mindenfelé. Megérte kifizetni érte azt az 5 eurot. ;)
 |
| Nizza... tengeeeer *-* |
Továbbindultunk Nizzába, ahol megálltunk enni a Flunch nevű étteremben, ahol egyszerű, finom kaják voltak. Utána kivittek minket a tengerpartra, a híres-neves Promenade d'Anglais-ra, azaz az angol sétányra. Amikor megláttuk a tengert... *_* Lementünk a vízhez, mászkáltunk a köveken, és folyamatosan fotózkodtunk. :) Beszívtuk a tenger illatát, majd felmentünk újra a sétányra, mivel szabadprogramunk volt. Jó messzire elmentünk a part mentén, majd az út másik oldalán jöttünk vissza a pálmafák mellett.
Utána tovább indultunk, immár Antibes-ba, ahol a szállásunk is volt. A gondok azzal kezdődtek, hogy a busz nem fért be a campingbe. Ezért elküldtek minket a busszal együtt valahová a p-be, hogy ott várjunk. Vártunk is, másfél óráig. A buszban. -.- Aztán visszaverekedtük magunkat a bejárathoz, cucc ki, mobil home-ok megkeresése. Utána esti beszélgetés, fürcsi, fekvés. :)
 |
| az a bizonyos múzeum... |
 |
| Monaco <3 |
Következő program: Monaco. Lehet, ez jött be a legjobban. :) Amikor beértünk a városba, tátottuk a szánkat rendesen. Közben elmondták, mi lesz a program. Aztán megérkeztünk egy parkolóházba, ami közvetlenül a tengerre nézett... A PARKOLÓHÁZ!!!!!!!! Csórik. Ahogy kiléptünk a sötétségből, egyből megint elénk tárult a tenger. Megint csak: *_*. Főleg, amikor megláttuk a Musée Océanographique épületét, ahogy a tenger fölé magasodik a sziklákon... Oda készültünk amúgy. Megmásztunk pár lépcsőt, és valami csodaszép kerten mentünk keresztül, majd megérkeztünk az óvárosba. Utána bementünk a múzeumba, ahol igen érdekes halacskákat láthattunk. :)) Aztán egy bazilika következett, majd a Palais Princier, azaz a hercegi palota, ahol angol idegenvezető fülhallgatót kaptunk, és nagyon büszke voltam magamra, mert az egészet értettem. :)) Következett egy kis szabadprogram, szóval vásároltunk egy kicsit, vettem további képeslapokat, és az elmaradhatatlan I
♥ Monaco pólót (illetve ujjatlan, de az mindegy :D). :D Utána a casinohoz vitt a busz, ahol 2,5 óra szabadidőt kaptunk. :D Megnéztük a sétányt, fotózkodtunk ferrarival (♥), megettem életem legdrágább, legfinomabb és egyben leghatalmasabb csokis fagyiját (:D). Leültünk egy csodálatosan szép parkban, ahol bámultuk a helyi nők "szegényes" ruháit, táskáit (gucci, louis vuitton minden mennyiségben), illetve a frissen vásárolt luxus (bár számukra nem) cuccok zacskóit, amikkel kb. úgy mászkáltak, olyan természetességgel, mint ahogy nálunk a coop-os szatyorral. Utána elindultunk luxusboltokat keresni, amiket végül 2 perccel a csoporttal megbeszélt találkozó előtt találtunk meg. :D Egy egész utcányit... *-* Végül buszra fel, Flunch, aztán irány a szállás.
 |
| jóseggű *-* |
 |
| Casino Monte-Carlo :) |
Történt egy kis incidens az este alatt, az egyik csajjal, akiről egy ideig azt hittem a barátnőm, így aztán 7 helyett maradtunk 6-an bnők, jobb is. :) Na, ezt nem ecsetelném, elvileg ez egy élménybeszámoló, neki itt semmi helye.
Szombaton gusztustalan, gonosz időre ébredtünk, fura volt a felhőtlen napsütés után. Nem esett, de csak idő kérdése volt. A program: Fragonard parfümgyár meglátogatása Grasse-ban, cukorka és csokiműhely nézés, aztán Gorges du Verdon (Európa Grand Kanyonjának is szokás nevezni). Ahogy megérkeztük Grasse-ba, elkezdett esni az eső. Bent a Fragonard-nál meglepi magyar idegenvezetőt kaptunk, aki marha jófej volt, a végén pedig... vásároltunk. Mint az állat. :D Gazdagabb lettem egy parfümmel (nagyon fincsi, citrusos illat nyárra, ráadásul csak náluk lehet kapni), illetve még egy csomó szappant vettem, egészen konkrétan 6-ot, de csak azért mert eredetileg 2-t vettem volna, de aztán megláttam egy csodaszép dobozkát, amiről azt sem tudtam, mi van benne, de nekem az kellett. :D Meglestem, hát jó illatú szappankák voltak bele, megvettem hát azt is. :D Ahogy kijöttünk, még mindig esett az eső.
Aztán tovább indultunk a cukorka- és csokiműhelybe. Bent lehetett kóstolni lekvárt, de jó sokan voltunk, és nem nagyon volt kedvem kivárni, főleg, hogy mindenki azt mondta, hogy inkább ne próbálkozzak. Csokit is lehetett kóstolni, azok viszont nagyon fincsik voltak. :) Természetesen az elmaradhatatlan vásárlás itt sem maradt ki, egy vagyont hagytam ott a kézműves csokikért. Közben lányokkal egy kis boldogságot nyújtó felfedezésre jutottunk az egyik fiúval kapcsolatban, amikor megkérdeztük. Tudnak még az emberek csalódást okozni - pozitívan. :) Amikor kiléptünk az ajtón, már ömlött az eső. Őrült futásban közelítettük meg a buszt, de így is jól megáztunk. :D
 |
| ő volt 'Júlia' :DDDD |
Tovább indultunk egy nagyon keskeny úton, sziklák között, szakadék mellett, ami feltételezhetően nagyon gyönyörű volt, azért csak feltételezhetően, mivel mindenhol felhők voltak, és semmit sem láttunk. Mintha végig egy nagy ködben mentünk volna. Nekem azért a fejem is megfájdult közben, a sok parfüm- és szappanszagolgatástól, aztán a lányokkal hányingerünk is kezdett lenni, a kanyargós út miatt. Vettem be gyógyszert, de nem sokat használt.
 |
| *-* |
Aztán végtelennek tűnő utazás után megérkeztünk a Gorges du Verdon-hoz, és amikor kiszálltunk a buszból, felfedeztük, hogy még csak nem is csöpörög az eső, és a felhők sem takarták el a kilátást. Kisétáltunk az út szélére, a korláthoz és ott volt alattunk a nagy mélység, plusz a gyönyörű türkizszínű Verdon folyó, bár víz az nem sok volt benne... Sétálgattunk az út mentén, fényképeztünk, plusz voltak ilyen kilátószerűségek, amik a sziklafalból álltak ki, na 2 olyanba is kimentünk. Utána benéztünk a kis ajándékboltocskába, ahol vettem egy képeslapot. :) Aztán buszra fel, irány a szállás.
Visszafelé Grasse-on mentünk keresztül, ki tudja milyen okból, de a sofőr be akart minket vinni a belvárosba, busszal (!!!). Hát nem fértünk el. Nagyon nem, de olyan szinten, hogyha le akartunk kanyarodni valahova, akkor 500x kellett visszatolatni, hogy sikerüljön. Ilyenkor persze bedugítottuk a fél várost... De mit csináljunk, hát magyarok vagyunk!!! :DD Jah, egyszer majdnem levittünk egy parkolóházat, ám állt ott mellettünk egy kocsi, akit viszont beszorítottunk, és ment előre és előre, hogy ne zúzzuk le. Nem zúztuk le, ő viszont belement az előtte parkoló kocsiba. Szerencsére nem lett semmi baja, de már annyira bénáztunk, hogy nem fértünk el, hogy a sofőr kiszállt, és ő irányított ki minket az utcából. A járókelők meg álltak, röhögtek ránk, mi meg visszaröhögtünk. :D Nagyon kész volt már a társaság. :'D
 |
| Antibes :) |
Hazaérkezés előtt még Flunch, ahol csak egy salátát meg sütit ettem, mert a lányokkal főzni készültünk este. Ilyen üveges szószból csináltunk spagettit, ami nem lett valami csodálatos, mert nem volt nálunk só, de megettük, mert a miénk! :D A mosogatás rám maradt, mivel fizikai képességeimet ismerve engem nem engedtek a tűzhely mögé, annak valószínű katasztrófa lett volna a vége. :D Egyszer nyúltam a serpenyőhöz, kavargatni, hát majdnem leborítottam. :'D Hatalmasokat röhögtünk, meg kapcsoltunk zenét, és énekeltünk, üvöltöztünk. :D 'Említett fiú' átjött, és vacsi után vele beszélgettünk. :)
Vasárnapi program: Antibes & Cannes. Antibes óvárosa... Naagyon édes volt. Volt egy kis programunk, miszerint valami galériába kellett volna bemennünk, de aztán kiderült, hogy nem engednek be minket, hál' istennek. :D Így több szabadprogramot kaptunk. Van ott egy nagy piac, ahol mindent lehet kapni: fűszereket, halat, húst, zöldséget, gyümölcsöt, táskát, ékszereket meg még ki tudja mit. Az egész városban rengeteg kis butik volt, lelkesen jártuk körbe szinte az összes utcát, mivel ajándékot szerettünk volna venni otthon maradt barátnőnknek. Nem találtunk semmi neki valót, így hagytuk, úgyis megyünk még máshová. Aztán kisétáltunk egy útra, ami a tenger fölött van, onnan nézelődtünk.
Aztán ahogy sétáltunk tovább, észrevettünk egy strandot, ami tele van emberekkel. Na, mi kitaláltuk, hogy nekünk oda kell jutnunk. :D Egy ideig gondolkoztunk, merre kéne menni, de aztán megtaláltuk az utat, és hipp-hopp odaértünk. :D Cipő le, csőnaci felhajt, és már mászkálhattunk is a pihe-puha homokban. Lepakoltuk a cuccokat a homokba, aztán belementünk a vízbe. A lábunk enyhén szólva lefagyott... :D Tudjátok, van az az érzés, amikor elkezd a hidegtől zsibbadni a lábad, de úgy, hogy a végén már nem is érzed, hogy hideg, vagy hogy egyáltalán van lábad... Aztán ahogy kifutottunk, a homok lett hirtelen nagyon forró. :D Gyűjtögettem jó sok kagylót, olyan szépek voltak. :) Aztán észrevettük, hogy a csoportunk más tagjai is észrevették a kis strandot, fentről néztek minket, mi pedig elordibáltuk, hogy merre jöjjenek. :D Hamarosan ők is ott tapicskoltak velünk. :) 'Említett fiú'-t megkértük, csináljon rólunk képeket, de direkt szórakozott velünk, mert ott álltunk a jéghideg tengerben, és direkt jó lassan csinálta. :D
 |
| strandocska kihalt fele :) |
|
Utána összeszedtük a cuccainkat, és mezítláb sétáltunk el egy ilyen messzebb lévő betonos részre, ahol leporoltuk a lábunkat meg felvettük a cipőnket. 'Említett fiú' is velünk tartott, örült, hogy lerázhatta a r*bancokat, akik úgy tapadtak rá, mint a piócák. Végül visszasétáltunk az óvárosba, ahol újabb tortúra következett, tudniillik ugye fel volt hajtva a gatyám. Elég szűk volt, már a felhajtásnál is sokat szenvedtem, de a lehajtás... Tiszta víz lett, és teljesen rátapadt a lábamra, sehogy se jött le. A végén már ott tartottunk, hogy a fél csoport az én gatyámat próbálta lehajtani. :'DDD 'Említett fiú' ott röhögtetett, miközben próbálta leszedni, de végül is egy apró kezű lánynak sikerült, akinek örök hálával tartozok. :D Nagy röhögések közepette indultunk a buszhoz, és útnak indultunk, Cannes felé.
 |
| annyira tipikus Cannes :) |
Gyorsan megérkeztünk, szerintem 20 percnél nem volt több az út. Elmondták, mennyi időnk van, aztán mehettünk is utunkra. A kéznyomokat nézegettük a fesztiválpalotánál, aztán pedig kimentünk a tengerparti sétányra. Közben csatlakozott hozzánk 'említett fiú' is, aki menekült a piócái elől, meg az egyik haverja is, velük sétálgattunk a sétányon. Ez a hülye vett egy hamupipőkés rózsaszín lufit, és azt húzta maga után, természetesen mindenkit jól fejbe vágott fel, láttátok volna a franciák fejét. :D És mindenkinek mondogatta, hogy 'bocsika'. :'DD Majd' bepisiltünk már a röhögéstől, amikor a fiúk megláttak egy körhintát, és kitalálták, hogy ők felmennek, viszont 2 helyett véletlen 4 jegyet vettek... xD Úgyhogy eldönthettük, ki akar felmenni, én lent maradtam fotózni, hogy valami maradandó is legyen belőle. :D Utána továbbsétáltunk, fiúk jöttek velünk, de aztán vki hívta őket, és bár 'említett fiú' nem akart oda menni, valahogy csak rászedték, így maradtunk 5-en csajok.
 |
| *-* |
Másik oldalban észrevettük a luxusboltokat és áhh... át kellett mennünk. :D Louis Vuitton, Prada, Dolce & Gabbana, Gucci, Dior, Chanel, Valentino, Emporio Armani, Cartier, Hermés... *-* Ez az én világom. :D A másik oldalban sétáltunk tovább, és kilyukadtunk egy nagy térre, ahol ilyen vásárszerűség volt.
 |
| óváros felé :) |
Nos, már egy ideje fagyit kerestünk, marha meleg volt, árnyék nem sok, ki voltunk tikkadva. Sehol sem találtunk normális, gombócos fagyit. Aztán amikor már kezdtük elveszteni a reményt, egyik barátnőmmel bementünk egy kis boltba, ahol vettem hűtőmágnest és kulcstartót, ami most is a kulcsaimon lifeg. :)) Aztán ahogy jövünk ki, hallom, hogy a csajok mondják, hogy megvan a hely, ahol fagyizni fogunk. 3 gombócot ettem, nutellát, créme brulléet, és mangót, hát ne tudjátok meg milyen finomak voltak... *-* Mondjuk, nem nevezném gombócnak... Ilyen óriásméretűek voltak. :D Utána kiültünk a kikötőhöz a pálmafák alá, árnyékba, hogy megvárjuk a találkozót. Elnyaltuk a fagyit, és indultunk is a találkahelyre, ahol aztán észrevett minket 2 helyi rajcsávó. xD Integettek nekünk, mire mi elkezdtünk röhögni, de aztán visszaintegettünk. 'Említett fiú' is csatlakozott, amikor észrevette, hogy valamin nagyon röhögünk. :D Aztán leültek velünk pont egy vonalba, és bámultak. Mi meg röhögtünk. Szokásos. :))))) Aztán felmentünk a buszra, ahonnan még akartunk nekik integetni, de nem tudtuk, hogy látják-e. Integettünk, és visszaintegettek. :D Utána, amint látták, hogy indul a busz, felálltak, és elmentek. Mi meg indultunk vissza Antibes-ba, a szállásra.
Előtte megálltunk a Flunch-nél, de mi csak sütiztünk, mivel megint főzni készültünk. Azt hittük, sosem érünk haza, mivel a szállásra mindegyik nap különböző utakon jutottunk el, sosem tudtuk, hol vagyunk. :D És természetesen itt sem nagyon fértünk be az utcákba... Egyszer a busszal végigszántottunk egy nagy platánfát, kb. így végigkaristolta az egész buszt... x'D Na szóval, nagyon boldogok voltunk, hogy odaértünk, mert még jó korán volt, valahogy 5 előtt, és időben tudtunk volna főzni. Aztán, a tanárok mondták, hogy lehetne lemenni a helyi tengerpartra, természetesen ezt nem hagyhattuk ki. :D Vettünk fel olyan gatyát, amit jól fel lehet hajtani (és nem szorul rá a lábunkra, tanulva előző hibámból xD), aztán indultunk is. A camping utcájának végén van a tengerpart, kb. 2 percre... Illetve, most inkább 5 volt, mivel kerülni kellett kicsit az útfelújítás miatt. Hát, Antibes-nak jó hosszú, kihalt partja volt, sajnos már a nap sem nagyon sütött, de azért besétáltunk a tengerbe. Megint csak marha hideg volt. :D 'Említett fiú' is jött velünk, ami már csak azért is érdekes, mert azt mondta, hogyha mi is lemegyünk a partra, akkor bemegy úszni a vízbe. :D Lementünk, és ő meg betartva ígéretét, bement. Nem akartuk átérezni, hogy milyen rohadt hideg lehetett a víz. :D És, nem volt egyedül. Mi meg ott lestünk, h mennyi ilyen jéghideg víz imádó van köztünk??? Hát mi már éppen arra készültünk, hogy még utoljára bemegyünk, be is mentünk, háttal a nyílt víznek tapicskoltunk. Erre, nem láthattuk, de akkora hullám jött, hogy tetőtől talpig beterített minket. Először sikítottunk, de nagyon, kirohantunk, aztán meg meg se tudtunk szólalni, olyan hirtelen jött a hidegzuhany. :D Ezután úgy határoztunk, visszamegyünk a szállásra, mert majd' megfagytunk. Fiúk is velünk tartottak.
 |
| Antibes :) |
Mi amint beértünk a mobil home-unkba, ledobáltuk magunkról a ruháinkat, megtörölköztünk, és száraz ruhát vettünk fel. A gatyámból csöpögött a víz. :D Szépen kilógattuk őket a levegőre, aztán nekiálltunk főzni, ezúttal zacskós tésztás, ilyen tejszínes-sonkás-sajtos vmit. Egész finom lett, de annyi, hogy nem tudtuk megenni. :D Este aztán elmentünk sétálni a csajokkal, majd visszamentünk, de végül 1ik barátnőmmel mégis elmentünk, annyira élveztük a kellemes levegőt és a mezítláb sétálást. Leültünk a patakparton és csak beszélgettünk, amíg ránk nem sötétedett (ott 1 órával később sötétedik, mint itt). Aztán, elmentünk a camping bejáratához, ahol nagy élet volt, mivel ott volt wifi. Mi csak leültünk egy padra. Aztán jött két külföldi gyerek, és ahogy elmentek előttünk bnőm utána szólt, hogy 'de ronda vagy'. Erre visszafordultak... o.O Aztán elkezdtek velünk angolul dumálni, sőt, többen is lettek. Egyik kezükben sör, másikban cigi. Kicsit be voltak már piálva. Kicsit meg is ijedtünk, de azért beszélgettünk velük, 'említett fiú' és egyik haverja meg az út másik oldaláról lestek. Miután elmentek, röhögve és botladozva jutottunk el a kis 'házunkig', ahol aztán dőlt belőlünk a szó. Aztán 'említett fiú'-ék is megérkeztek, és mondták, hogy ők is megijedtek, hogy mit fognak velünk az amcsik csinálni, és hogy azon filóztak, hogy védtek volna meg... Rendik. :) Utána elmentek, mi meg nekiálltunk fürödni meg ilyenek, amikor észrevettük h nincs budipapír. xD Elkezdtünk botorkálni a sötétben fél 12-kor a fiúk házához, h tőlük kérjünk. Éppen össznépi palacsinta sütés volt, aminek mint utólag kiderült a fele rossz lett... xD De azért kaptunk budipapírt. :D Folytattuk a fürcsizést, aztán épp teszem magam rendbe, amikor 'említett fiú' és társa csak úgy bejöttek, kopogás nélkül, mintha hazajárnának. Megint ottragadtak nálunk egy kicsit, aztán jó kis beszélgetés után eltettük magunkat másnapra. :)
Másnap reggel amikor felkeltünk és elmentünk friss péksütiket meg bagettet venni a pékségbe (mint minden reggel... friss, meleg fánkok, croissantok, piték és egyéb nyalánkságok vártak ránk) még nem tudtunk, mi vár ránk azon a bizonyos délelőttön. Korábban keltünk, mert ki kellett takarítani a mobil home-ot, mert csak azután vették át, ha mindent rendben találtak. Kész lettünk a takarítással is, a szendvics csinálással is, az összepakolással is, és vártuk "a nőt". Jött is, mosolygott meg minden, gondoltuk, nem lesz itt semmi baj. Hát, ahogy bement, első dolga volt megnézni, hogy a roló oké-e. Mi meg próbáltuk megállni röhögés nélkül. Nem volt jó. Mivel egyik nap elcsesztük valahogy, pedig nem is csináltunk vele semmit. Hát, gondoltuk, visszadugdossuk és nem fogja észrevenni senki. Természetesen nem is mi lennénk, ha nem azt nézte volna meg először. :)))) Közölte franciául, hogy ez sokba fog kerülni. Mi meg olyan folyékonysággal mondtuk, hogy hozzá sem értünk a rolóhoz, és hogy az már előttünk is úgy volt, hogy már magunk is elhittük. :DD Aztán talált 2 vízcseppet az elpakolt poharakon, illetve vízcseppeket a zuhanyfülkében (!!!!), de amin a legjobban kiakadtunk, az az volt, hogy szólt, hogy tiszta víz a padló a felmosástól. Kezdjük ott, hogy nem tudtuk felszárítani, mert nem tudtunk huzatot csinálni, mert nem volt nyitható az egyik ajtó. Aztán, nem is volt felmosórongyunk, sőt rudunk sem, szóval egy vödörben egy ronggyal tapicskálva kellett felmosni... Undorító. Ezek után még mindig mosolygott az a banya. Azt hittük ott helyben verjük meg. Utána bementünk, és nekiálltunk letörölni a vízcseppeket. Én személy szerint olyan ideges lettem, hogy leszedtem az egyik takarót az ágyról, és azzal szárítottam a padlót. Tudni illik, itt rajtunk kívül nem takarítanak...Utána már leszartuk. Vegye el az össze kauciót (100 eurót), csak mehessünk már. Kiderült, hogy a 10-ből 1 házat fogadott el első körben. o.O Amikor jött, mosolygott. Vááá. Elkezdtük rendesen szidni, aztán megtudtuk, hogy ért magyarul... Mondtuk a tanárnak, hogy legalább tudja, mit gondolunk róla. :))) Végül második körben mi is átadhattuk a kulcsot és bepakoltunk a buszba. Aztán visszamentünk a recepcióra, mert izgatott minket, hogy vajon mennyit kér el azért a sz.r rolóért, plusz még egy lánycsapat és a fiúk hiányoztak, sejtettük, hogy velük is lesz valami. Lett is. Ahogy megláttuk a fiúkat... ők sem voltak idegesek. Kiderült, hogy a banya 2x is átnézte a házukat, a kukával együtt, és nem szólt, csak a vízcseppekért. A 3. alkalommal szólt, hogy zsíros a kuka... És nekik ezért kell perkálni. Aztán a csajok is megjelentek... Nekik a 2. körben szólt, hogy van ott egy koszos pohár, de neki már nincs kedve még 1x visszamenni megnézni... o.O Nekik ezért kellett fizetni. -.-" A buszon kihirdették az ítéleteket a tanárok, nekünk 65 eurónkba került a roló (elég érdekes...), a lányoknak és a fiúknak 50-50 euróba... o.O Most komolyan, mennyiben kerül egy műanyag kuka vagy egy pohár?? Nem kommentálnám. Kicsit ideges-gyászos hangulatban indultunk Menton felé, ami utunk utolsó állomása volt.
Buszról leszálltunk, és mindenfelé narancsfákat láttunk, amiknek nem volt ehető a gyümölcse (???), pedig dugig voltak. Lesétáltunk a tengerpartra, de mi a lányokkal mentünk is vissza a városba, mert bnőnknek még mindig nem vettünk ajándékot. Természetesen Menton-ban egy rohadt ajándékbolt se volt. :DDD Úgyhogy maradtunk a képeslapnál.
Utána felszálltunk a buszra, betettek francia zenét és azt hallgatva haladtunk át a francia-olasz határon... Utunk közben megnéztük a Remember me-t (aminek a végén majdnem elsírtam magam...), meg a Mamma mia!-t, aztán szunyáltunk. 4 óránként álltunk meg, és végül valamikor 26-án reggel 10 körül érkeztünk...
Nagyon-nagyon furcsa volt itthon lenni. Csak bámultam ki a fejemből, hogy ez most tényleg megtörtént?? Ott voltam?? Nehéz volt beletörődni, hogy haza kellett jönni. Pár napig rányomta a bélyeget a dolgokra... De aztán mindennek vissza kellett állnia a normális kerékvágásba.... És mi az út nagy tanulsága? Az, hogy nem mindenki az, aminek látszik. Valakiben pozitívan, valakiben negatívan csalódunk. Lesznek még meglepetések... :)
